Nagykastély
A Nagykastély az épületegyüttes legjelentősebb, építészetileg legértékesebb épülete. Építéstörténeti elemzése ugyanakkor azt mutatja, hogy korántsem volt mindig ilyen szerkezetű ez az épület. A 18. század közepén feltehetőleg a jelenlegi Nagykastély helyén egy szerényebb “L” alaprajzú udvarház állt. Ekkor még biztosan nem épült ki mai formájában a Kiskastély, a majorsági épületek is alig jelentek meg.
A 19. században újabb átépítések következtek, ezek egy része biztosan összefüggött azzal, hogy a Prónay család lett a kastély birtokosa. Már állt a Nagykastély “U” alakú épülettömbje és egy épület a Kiskastély helyén is, bár ez még nem a mai négyzetes alaprajzot mutatja. Ugyanakkor a 20. századi állapotoktól lényegesen megkülönböztette ezt a helyzetet a majorsági épületek jelentős kiterjedése. Ezek az épületek mintegy körbevették a Nagykastély mögötti udvart, egységes építészeti megoldást létrehozva.
A Prónay család építő tevékenységének eredményeképpen jött létre a 19. század végén az az építészeti forma, ami ma is jellemzi a kastélyegyüttest. A Nagykastély, a Kiskastély, a majorsági épület első része és az őrház is egységes megjelenést mutattak, magas tetőformájuk, homlokzati kiképzésük a Nagykastély jellegzetes vonásait ismételte. Az épület mai formájában a település főutcája felől nézve reprezentatív homlokzatával, az épülethez felvezető lépcsősorral és az előtte elhelyezkedő kis tavacskával valóban kastély jellegű megjelenést biztosít.
Hátsó homlokzata “U” alakú formát mutat, és ennek a belső kis udvarnak a folytatása a Kiskastély és a majorsági épület által közbezárt kertrész is. A homlokzat kialakítása a barokk és neobarokk kastélyok formáját követi, viszonylag egyszerű építészeti megoldásokkal. Az épület belső szerkezete, alaprajzi elrendezése is viszonylag egyszerű, a rezidencia funkciónak megfelelően alakították ki. A bejáratnál, a kis négyszögletes belső udvar felőli oldalon “U” alakban végigfut egy belső folyosó. Részben erről nyílnak az egyes helyiségek, termek, kapcsolatot biztosítva a kastély egyes részei között. A bejárattal szemben található a központi nagy terem ajtaja. Ez a szalon az épület legreprezentatívabb helyisége. Ezt hangsúlyozza az is, hogy nagyméretű ablakai a tóra és a kastélykertre néznek, a falu főutcájára is rálátást biztosítva. Innen, a terem középtengelyéből nyílik kijárat a teraszra is, mintegy a kert felé kitágítva a szalont. Ebből a nagyteremből mindkét irányban egymásba nyíló kisebb helyiségek, szobák vannak felfűzve. Ez a forma a barokk kastélyok jellegzetes megoldása, a nyitott ajtókon keresztülnézve szobák sorát láthatjuk egyszerre, még akkor is, ha egy kisebb kastélyépületről van szó. A kastély mai berendezése csak visszaidézni tudja az újkori rezidencia egykori fényét. A II. Világháború után az eredeti berendezés sajnos elpusztult, vagy eltűnt.
Az utolsó helyreállításokat követően ugyanakkor olyan berendezés került ezekbe a helyiségekbe, amelyek összhangban vannak a Nagykastély építészeti megjelenésével, és annak mostani funkciójával. A berendezés lehetővé teszi, hogy a jelenlegi tulajdonos mint reprezentatív cégközpontot használhassa azt, és rendezvények, konferenciák, előadások, szemináriumok, képzések megtartását is megengedi. Igényes kialakítása miatt ugyanakkor más típusú események, esküvők, családi és baráti ünnepségek helyszíne is lehet, és a látogatók számára feleleveníti a kastély egykori fénykorának hangulatát.